Egy elveszett viking település, „Hóp”, amelyet az évszázadokon keresztül továbbadott sagákban is megemlítenek, a vadszőlőről, a kifogyhatatlan mennyiségű lazacról és a lakosairól nevezetes, akik annak idején állatok irhájából készítettek kenukat. Nemrégiben egy elismert régész bejelentette, hogy a település nagy valószínűséggel Új-Brunswick északkeleti részén található.
Amennyiben valóban megtalálták Hópot, akkor ez lenne a második viking település, amelyet Észak-Amerikában fedeztek fel. A másik L'Anse aux Meadows-nál található, Új-Fundland északi csücskénél.
Évtizedek óta bukkannak fel újabb és újabb javaslatok arra vonatkozólag, hogy Hóp maradványai hol kerülhetnek napvilágra. A lehetőségek között szerepelt már többek között Új-Fundland, a Prince Edward-sziget, Új-Brunswick (Kanada keleti partvidéke), Új-Skócia, Maine, New England és New York. Azonban a vikingek utazásait leíró sagák alapján, a L'Anse aux Meadows-nál és az Észak-Amerika keleti partjainál megtalálható bennszülött amerikai indiánok telephelyein végzett ásatásokat követően, egy régész leszűkítette Hóp lehetséges helyét Új-Brunswick északkeleti részére. A legvalószínűbb hely? A Miramichi-Chaleur-öböl területe.
A kutatásokra alapozva „a Hóp nevű települést a Miramichi-Chaleur-öböl területére helyezem,” mondta a Live Science-nek Birgitta Wallace vezető régész emerita, a Parks Canada munkatársa, aki kiterjedt kutatást folyatott a vikingek jelenlétére vonatkozóan Észak-Amerikában. Szerinte elképzelhető, hogy Hóp nem egy település neve, hanem egy olyan területé, ahol a vikingek több, rövidebb idő eltöltésére alkalmas telephelyet létesítettek, amelyek pontos helye évről-évre változhatott. A vikingek hajóútjairól szóló történetek szájról-szájra terjedtek mielőtt lejegyezték volna őket, és lehetséges, hogy félreértés történt, miszerint „Hóp” egyetlen települést jelölt, holott elképzelhető, hogy a megnevezés számos, időszakos településre utalt, nyilatkozta Wallace.
Az egyetlen ismert észak-amerikai viking település, amely az új-fundlandi L'anse aux Meadows-ban található. A területet a világörökség részének nyilvánították. (Fotó: WendyCotie/Shutterstock)
A kutatások leszűkítése
Wallace úgy találta, hogy Új-Brunswick északkeleti része az egyetlen olyan hely, amely a sagákban a Hópra vonatkozó kritériumoknak teljes mértékben megfelel: az elbeszélések vadszőlőt és lazacot említenek, homokpadokat és olyan őslakosokat, akik állati irhából készítettek kenukat. „Új-Brunswick a szőlőtermelés északi határa, a növény nem őshonos sem a Prince Edward-szigeten, sem Új-Skóciában,” és nem találni szőlőt Maine-ben sem.
Továbbá, „a homokpadok, bár megtalálható képződmények a [Prince Edward-sziget], Massachusetts és Long Island partjai mentén is, azonban kifejezetten uralják a tájat Új-Brunswick keleti partjainál,” mondta Wallace. Abban az időben a vad lazac bőséggel fordult elő Új-Brunswick keleti részeinél, de a Catherine Carlson régész által vezetett kutatások azt mutatják, hogy a Kolumbusz előtti időkből származó, bennszülött amerikai indiánok maine-i vagy New England-i telephelyein nem voltak megtalálhatók.
Állati irhából készült kenukat használtak a Mi'kmaq nép tagjai a Miramichi-Chaleur-öböl területén, és az a régió annyira gazdag volt lazacban (mielőtt a múlt századi túlhalászás lecsökkentette volna a populációt), hogy a Mi'kmaq nép tagjai totemként tisztelték a lazacot, mondta Wallace. „Az egész atlanti partvidéken egyetlen terület felel meg a sagákban [Hópra vonatkozóan] szereplő leírásoknak, az pedig nem más, mint Új-Brunswick északkeleti része,” mesélte Wallace a Live Science-nek.
A L'Anse aux Meadows-i viking település területén végzett ásatások során három szürke dió maradványa, illetve a hozzájuk tartozó fa is előkerült — ez a fafajta azonban Új-Brunswickban őshonos, mondta Wallace. A régészek fehér kőris, bükk, kanadai hemlokfenyő és vénic szil jelenlétére utaló bizonyítékokra is rábukkantak, ezek azonban mind megtalálhatók Új-Brunswickban is.
Elképzelhető, hogy ez a fadarab egy megfoltozott hajó darabkája. A fadarabot L'Anse aux Meadows-nál találták, amely igazoltan az egyetlen észak-amerikai viking település. A viking hajók pedig – szinte minden kétséget kizáróan - L'Anse aux Meadows-ból Hóp felé tartottak. (Fotó: Owen Jarus)
Hóp megtalálása
Wallace ugyan leszűkítette Hóp lehetséges helyeinek listáját, azonban annak tényleges elhelyezkedését igen nehéz, hacsak nem lehetetlen meghatározni.
Hóp minden bizonnyal amolyan nyári táborhely lehetett, és bármely itt felépített sátor vagy épület csupán néhány hónapnyi tartózkodást szolgált ki, ezért is van nehéz dolguk a régészeknek a keresés során, részletezte Wallace. Nyár végével a vikingek nagy valószínűséggel minden elhunyt személy földi maradványát visszavitték Grönlandra (ahol a vikingek alaptábora volt). Bármilyen eszközt használtak, azokat is mind visszaszállították Grönlandra vagy L'Anse aux Meadows-ba. A sagákban megörökített leírások szerint a vikingek, amikor Hópban tartózkodtak, akkor tűzifa és élelem gyűjtésére koncentráltak, ezek pedig nem sok nyomot hagynak a régészeti leletek között, mivel a szerves anyagok gyorsan lebomlanak. Ezen kívül a Miramichi-Chaleur-öböl területe is megváltozott, mivel a korábbi viking területet (vagy területeket) lebetonozták.
Mindezek ellenére „remélem, hogy minden egyes régész, aki ezen a területen dolgozik, nyitott szemmel jár, hátha olyasmibe botlik bele, ami nem illik abba a kulturális mintázatba, amiért eredetileg a kutatásokat elkezdte,” nyilatkozta Wallace a Live Science-nek.
A tanulmány, amely Wallace kutatásainak egy részét tartalmazza, a Canada's History online magazinban jelent meg.
A cikket írta: Owen Jarus, a Live Science külső munkatársa - ( Twitter / LinkedIn )
(Forrás: livescience.com)
____________________________________________________________________________________________
- Milyennek találtad a cikket? - Jelezd, ha tetszik vagy írj kommentet!
- Érdekelheti barátaidat és ismerőseidet is ez a hír? - Oszd meg velük!
- Elsőként akarsz értesülni legfrissebb bejegyzéseinkről? - Kövesd a blogunkat!
- Te milyen témákról olvasnál szívesen? - Ne maradj le! Szavazz Te is!
