Röviden

• A tények:

Maurice Chatelain a kommunikációs rendszerek tervezője és kivitelezője volt a NASA Apollo programjánál. Régen megírta már könyvét az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól, amelyben azt is említi, hogy minden egyes küldetése során észleltek UFO tevékenységet és egyéb furcsa anomáliákat.

• Elmélkedés:

Úgy tűnik, hogy a bennfentesekből álló szemtanúk hatalmas mennyiségű vallomása áll rendelkezésre. De akkor hogyan maradhatott mindez ilyen sokáig titokban, és miért nem kapnak ezek az emberek soha sajtónyilvánosságot vagy műsoridőt, ellentétben azokkal, akik nem beszélnek a történtekről?

Maurice Chatelain nevére a Google nem ad sok találatot. Az IMDb (Internet Movie Database) is mindössze annyit ír, hogy általában „a NASA volt Kommunikációs Igazgatója”-ként szokták emlegetni, főként az UFO kutatók. Mások azonban azt állítják, hogy pusztán egy „jelentéktelen mérnököcske volt a NASA egyik alvállalkozójánál”.

Világos, hogy aki ezt leírta, szegényes kutatói képességekkel rendelkezett, hiszen elég az Our Ancestors Came From Outer Space (Őseink a kozmoszból érkeztek) című könyvét kézbe venni, amelyben élettörténetét és élménybeszámolóit olvashatjuk. Innen egy kutató már elindulhat Chatelain állításainak külső megerősítését keresni. Karrierének részletei és a könyvében említett tervek az interneten megtalálhatók, erre rögvest rátérünk.

Könyvében különböző szabadalmairól és terveiről számol be, amelyeket munkáltatói számára dolgozott ki, valamint azoknak a szervezeteknek, amelyek érdeklődést mutattak a tervei iránt. A szabadalmainak listája itt tekinthető meg. Amint látható, ez csak néhány az ágazatnak tett nagy szolgálatai közül.

Könyvében azt is elmeséli, hogy munkájának és összeköttetéseinek köszönhetően azonnal felkínálták neki, hogy tervezze meg és építse is meg az Apollo kommunikációs és adatfeldolgozó rendszerét. Leírja azt is, hogy senki nem írta elő a feladatait vagy szabta meg tevékenységének területét, mert akkor senki nem tudta még megmondani, hogyan is néznek majd ki ezek a rendszerek. E területnek nagyon kevés szakértője volt akkoriban.

Chatelain felelősségi körébe tartozott mindaz, amit az alábbiakban említ:

„Az Apollo-projekt kezdetén nem állt rendelkezésre elég nagy teljesítményű és megfelelően érzékeny kommunikációs berendezés, amellyel a Hold és a Föld közötti hangtovábbítás megvalósítható lett volna, a képátvitelről nem is beszélve. Ezeket a dolgokat fel kellett találni, majd tökéletesíteni, végül pedig elkészíteni. Parabolaantennák segítségével, amelyek közül többnek az átmérője a 60 métert is meghaladta, reléállomásokat kellett telepíteni az egész bolygó trópusi övezetében oly módon, hogy legalább egy vagy kettő mindig kapcsolatban legyen a Hold körüli pályán keringő Apollo űrhajóval. Ezeknek az állomásoknak egymással is kapcsolatban kellett lenniük, és mindegyiknek a Texas állambeli Houstonban található Apollo Űrrepülési Központnak kellett jelentést tennie. Az összes új berendezést, amelyeket mintegy húsz különböző beszállító gyártott le szerte az Egyesült Államokban, koordinálni kellett, és kompatibilissé kellett őket tenni egymással.”

Érdekes most minderre visszagondolni. Amikor az Apollo-űrrepüléseken elmélkedünk, nem túl gyakran jut eszünkbe annak a rengeteg férfinak és nőnek az óriási, áldozatos munkája, amely a programot lehetővé tette. Sokan, ahogy Chatelain is, szinte ismeretlenek a világ számára, mert a figyelem mindig az űrhajósokra összpontosul, akik egyébként maguk is igen szókimondóan alátámasztották Chatelain nyilatkozatait.

A Star Trek híres Spockját alakító Leonard Nimoy, egy jó néhány évtizeddel ezelőtt készített dokumentumfilmjében, amely az ősi idegenekről szólt, Chatelain is szerepelt. Ebben a műsorban Nimoy - ahogy sokan mások is - tisztázta Chatelain hátterét, úgy mutatva be őt, mint a „NASA űrkutatóját, aki hozzájárult a sikeres Holdra szálláshoz”. A filmben megszólalnak a kor további prominens gondolkodói és akadémikusai is. Chatelainre számos vezető UFO kutató is hivatkozott.

Mit mondott tehát Chatelain a könyvében az Apollo-űrmissziókról?

„Számos furcsa dolog történt e küldetések során. Néhányról a mai napig nem lehet beszélni, a többiről pedig csak a források felfedése nélkül fogok említést tenni, a legkomolyabb fenntartással, mivel személyesen nem voltam jelen, amikor ezek az incidensek állítólag megtörténtek. Elképzelhető például, hogy az amerikai és az orosz űrprogramok egyaránt, olyan felfedezésekkel tértek vissza, amelyekre korábban nem is számítottak.”

Később azt is állítja, hogy az űrrepülések során a legtöbb űrhajós látott különös dolgokat, amelyeket a NASA-n kívül tilos volt bárkivel is megvitatniuk. Nyilvánvalóan Chatelain óta igen sok asztronauta beszélt arról, hogy mit láttak és miről tudnak. Úgy tűnik, az Apollo-program űrhajósainak nagy hányada tett ilyen megjegyzést. Dr. Edgar Mitchell, az Apollo 14 misszió tagja kifejtette, hogy tudomása van földönkívüliek látogatásáról, és hogy „megtalálták a lezuhant űrhajójukat és holttestüket is”. Gordon Cooper, a legelső, embereket felbocsátó űrmisszió tagja ugyanerről számolt be.

Dr. Brian O’Leary szintén elismerte, hogy „bőséges bizonyíték” áll rendelkezésre arról a tényről, hogy földönkívüliek vették fel velünk a kapcsolatot. A közelmúltban Story Musgrave, valamint az Apollo 12 űrmisszió egyik asztronautája, Al Worden szintén megosztotta gondolatait e témában. Kifejtette meggyőződését, miszerint őseink a világűrből jöttek, ami már csak azért is elgondolkodtató, mert Chatelain könyvének is ez a címe.  A listának ezzel még távolról sincs vége, de nem folytatom.

Nemcsak űrhajósok találhatók rajta, hanem szervezetek tudósai is, mint például Dr. John Brandenburg, a Clementine holdmisszió helyettes vezetője, ill. Norman Bergrun, az Ames Kutatóközpont veterán tudósa, a Voyager küldetések kulcsembere.

Chatelain továbbá a következőket írja:

Rendkívül nehéz konkrét információhoz jutni a NASA-tól, amely továbbra is szigorú ellenőrzése alatt tartja ezen eseményeket. Úgy fest, az Apollo és a Gemini űrrepülésekben részt vevő járműveket is követte távolról – és néha egész közelről – földönkívüli eredetű űrhajó, vagy akinek jobban tetszik: repülő csészealj vagy UFO. Valahányszor ez előfordult, az űrhajósok tájékoztatták az Irányító Központot, ahonnan válaszként teljes titoktartásra vonatkozó parancs érkezett.

Konkrét példákat is említ:

„A következő évben, 1966. november 12-én James Lovell és Edwin Aldrin az űrhajó ablakából szintén látott két UFO-t, alig egy kilométerre a Gemini 12-től. Igen hosszú ideig figyelték meg a földönkívüli járműveket, majd több fényképet is készítettek róluk. Ugyanezt tapasztalta Frank Borman és James Lovell is az Apollo 8-ban 1968 szentestéjén, illetve Thomas Stafford és John Young az Apollo 10 fedélzetén 1969. május 22-én. Az UFO-k az Apollo 10 Hold körüli, illetve a hazafelé tartó repülése során is megjelentek.”

Megerősítés

A területnek már jó ideje lelkes kutatójaként állíthatom – és biztos vagyok benne, hogy sokan osztják e nézetemet –, hogy nem szokatlan dolog több „hiteles” forrásból származó történetben hasonlóságokat, átfedéseket felfedezni. Chatelain a könyvében is ír például nukleáris fegyverek teszteléséről a Holdon.

„Még arról is beszéltek, hogy az Apollo 13 egy nukleáris eszközt is szállított a fedélzetén, amelyet azért vittek magukkal, hogy a hold szerkezetére vonatkozó méréseket végezhessenek és a detonáció során keletkező rezgéseket különböző helyekre telepített szeizmográfok segítségével rögzíthessék. Az Apollo 13 szervizmoduljában a Hold felé repülés közben történt megmagyarázatlan oxigéntartály-robbanást - a híresztelések szerint - szándékosan idézte elő egy, az űrhajót követő UFO, hogy így akadályozza meg az atomtöltet felrobbantását, ami vélhetően tönkretette vagy veszélyeztette volna a földönkívüliek holdbázisait. Erről sok mendemonda keringett már akkor is, és ez ma sincs másképp.

Az Apollo 13 legénysége: Jim Lovell parancsnok, Jack Swigert parancsnoki modul pilóta és Fred Haise holdkomp pilóta 12 nappal a Földre történő visszatérésüket követően.(Forrás: wikipedia.org)

Ez azért érdekes, mert évtizedekkel Chatelain könyvének megjelenését követően az USA Atomenergia Bizottságához kirendelt Lorin Ross Dedrickson ezredes, aki hosszú ideig, 1950–1958 között állt az Energetikai Bizottság szolgálatában - szerződés-lebonyolítási feladatokat teljesített a nevadai kísérleti területeken, illetve a Hawaii-tól nyugatra található Csendes-óceáni Kísérleti Területen, atomfegyvergyártási és minőségbiztosítási felelős volt Albuquerque-ben, valamint az ország számos nukleáris és nem nukleáris energetikai létesítményének ellenőrzését látta el - ugyanezt állította, azaz hogy megpróbáltunk atomfegyvert küldeni a Holdra, és szintén az Apollo 13-ra hivatkozott:

„Egy űrjármű sietett az Apollo 13 segítségére, és elkísérte a Holdat megkerülve történő visszaútja során a Földre. Két esetben úgy gondolták, át kellene hozni a személyzetet a saját űrhajójukra, de azután, csupán megvárták, hogy biztosan visszatérjen az Apollo 13 a Földre.”

Ezen kívül még a következőket mondta:

„Tudomásomra jutottak nukleáris fegyverekkel kapcsolatos incidensek is, amelyek között szerepeltek a világűrbe fellőtt és földönkívüliek által megsemmisített nukleáris fegyverek is. . . . A 70-es évek legvégén és a 80-as évek elején megkíséreltünk atomfegyvert juttatni a Holdra, és ott többek között ezeket, tudományos mérések céljából felrobbantani, de ezt a földönkívüliek elfogadhatatlannak találták. Megsemmisítették a fegyvert, mielőtt az elérte volna a Holdat.”

Alátámasztja ezeket az állításokat bármilyen dokumentum? Igen: Az Amerikai Egyesült Államok légierejének nukleáris fegyvereket biztosító központjának (Air Force Nuclear Weapons Center – AFNWC) egy titkosítás alól feloldott, 1959 júniusából származó dokumentuma bizonyítja, milyen komolyan vették akkor a Project A119 névre keresztelt tervet. Többnyire a fegyverek működőképességét kívánták tesztelni a világűrben, valamint további ismereteket szerezni a világűrről és a nukleáris eszközök által előidézett detonáció hatásairól. Úgy tűnik, ezt meg is tették, de nem kívánták nyilvánosságra hozni, hogy az USA nukleáris fegyvert visz az űrbe: a missziót titkosították.

Chatelain beszámol földönkívüliekkel történő találkozásokról is a Holdon, illetve olyan, földönkívüli űrjárművek észlelését jelentő kódszavakról is, mint pl. a „Santa Claus” (Mikulás). És nem ő az egyetlen bennfentes, aki így tesz.

Mi a tanulság?

A tanulság annak jelentőségét felismerni, hogy milyen sok szemtanú beszámolója látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, hiteles forrásokból. Továbbá, hogy fizikai bizonyítékaink, elektrooptikai adataink és ezeknek megfelelő radarészleléseink is alátámasztják a fentieket. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy az ilyen történeteket jogtalanul titkolták el az emberek elől. Az átláthatóságot, a feltárást, a felfedezést és az igazságot nem lehet megtagadni az emberiségtől, ez születésünknél fogva minket megillető jogunk.

Néha nehéz megmondani, mi is folyik pontosan körülöttünk, de ami végül is egyértelmű, hogy valami igenis történik. Ez egy olyan téma, amely során muszáj szkeptikusnak maradni, különösen a fősodratú médiával és azzal a módszerrel szemben, ahogyan ezt leplezik, illetve fogják leplezni a jövőben is.

Az igazság odaát van!

Kapcsolódó magyar nyelvű cikkek:

• FURCSA IDŐK: RICHARD NIXON TITKOS MEGBESZÉLÉSEI A HUSTON-TERV FEDETT ÜGYNÖKÉVEL (írta: Linda Moulton Howe)
• KI PARKOLTA LE IDE A HOLDUNKAT? (írta: Jim Marrs)
• FURCSA IDŐK: VALÓBAN LÉTEZNEK? (írta: Linda Moulton Howe)

 ____________________________________________________________________________________________

• Milyennek találtad a cikket? - Jelezd, ha tetszik vagy írj kommentet!
• Érdekelheti barátaidat és ismerőseidet is ez a hír? - Oszd meg velük!
• Elsőként akarsz értesülni legfrissebb bejegyzéseinkről? - Kövesd a blogunkat!
• Te milyen témákról olvasnál szívesen? - Ne maradj le! Szavazz Te is!