Sokunkat kétségbe ejt, hogy jelenleg bizonytalanságban élünk.

De a bizonytalanság valóban csak a jelenlegi helyzet sajátossága?

A természeti katasztrófák, az egzisztenciánkat érintő válságos időszakok, a balesetek – amikor éppen rosszkor vagyunk rossz helyen – kivédhetetlen helyzeteknek minősülnek, a betegségek újabb és újabb fajtái pedig, a láthatatlan szuperbaktériumokkal vagy a folyton mutálódó vírusokkal együtt, végeláthatatlan küzdelmet jelentenek a tudósok és az orvosok számára.

Elképzelhető, hogy a bizonytalanság egy olyan tényező, amellyel vagy megtanulunk együtt élni, vagy… megtanulunk együtt élni?

„Amiről nem tudunk, az nem fáj.”

A világunkat adatokon keresztül bemutató Our World in Data weboldalán található jelentés alapján 2017-ben összesen 56 millió ember vesztette életét világszerte. Az elhalálozás okai szerint történő csoportosítást az alábbi táblázat tartalmazza:

(Forrás:ourworldindata.org)

„Több dolgok vannak földön és égen…”

Mindennapi életünket tagadhatatlanul körbelengi a bizonytalanság – a koronavírus által, vagy anélkül is.

Hallottunk már a világban zajló kísérletekről vírusokkal, időjárással, gyógyszerekkel, telekommunikációs technológiával vagy robotokkal.

De vajon volt-e időnk és lehetőségünk alaposabban utánanézni, hogy milyen úton is kell végigmennünk, amíg mindezek az elképzelések kiforrják magukat, és az életünk megkönnyítését és egyszerűbbé tételét elősegítő vívmányokat, biztonságos keretek között alkalmazhatjuk vagy használhatjuk majd?

Tudunk néhány tudományos áttörésről, amelyeket az orvoslás, a technológia és a kvantumfizika terén értünk el, és arról is értesülhettünk, hogy éjt-nappallá téve képezzük és tanítgatjuk a mesterséges intelligenciát, egyre összetettebb feladatok elvégzésére.

De vajon elég fontosnak tartottuk-e ezeket a témákat ahhoz, hogy kicsit mélyrehatóbban is megvizsgáljuk a jelentőségüket és a következményeiket?

Lehetséges lenne, hogy a „nyugodt” hétköznapok során, ha nem is tűnt el teljesen, de erősen meggyengült bennünk a túlélésünket biztosító, egészséges félelemérzet és a fürkésző kíváncsiság?

„A kivétel erősíti a szabályt.”

Evolúciós küldetésünk alapvető feladatainak tekintjük, hogy megfejtsük a Föld kialakulásának és az emberiség fejlődésének titkait, hogy ember által lakható bolygók után kutassunk az Univerzumban, és Istent játszva a saját képmásunkra formáljuk a robotika legfejlettebb teremtményeit.

De mennyi figyelmet fordítunk a múltunk és a jövőnk között zajló eseményekre?

Hányan foglalkozhatunk a mókuskerék pörgetése közben az emberi jogi kérdésekkel, Földünk állat- és növényvilágának sorsával, vagy az óceánok tisztaságával, az 5G hálózatok kiépítésének egészségügyi kockázataival, vagy a különféle gyógyszerekről és védőoltásokról kimutatott káros mellékhatásokkal?

Elképzelhető, hogy a legtöbbünk tudása csupán felszínes, és ezért méregetjük olyan furán azokat az embereket, akik az ásványok és kristályok vagy különféle növények gyógyító erejéről beszélnek, az emberi elme határtalan képességét és hatalmát hangoztatják, vagy esetleg – legnagyobb megrökönyödésünkre - földönkívüli civilizációk létezésével vagy paranormális jelenségekkel foglalkoznak?

„A számok makacs dolgok.”

Már több mint egy hónapja, hogy otthonainkba beköltözött a félelem. Nem is történhetett volna másképp, hiszen minden nap azt látjuk és halljuk, hogy „A Világ megállt!”.

Valóban ez történt? Vagy csak egy pillanatra megfeledkeztünk róla, hogy bár az emberek átlagélettartama fokozatosan hosszabbodik, életünk továbbra is törékeny maradt?

A Worldometer oldaláról származik az alábbi néhány adat, amely érzékeltetni tudja, mi történik körülöttünk a világban mindössze 12 óra leforgása alatt most, hogy „A Világ megállt”.

A táblázat a 2020. április 19-én 12 órakor jelzett valós idejű adatokat tartalmazza. (Forrás:worldometers.info)

„A kevesebb néha több.”

A Világ állt meg, vagy az, amit felépítettünk benne? Esetleg azért, ahogyan felépítettük?

A kialakult helyzetet valószínűleg nem egyformán éljük meg, hiszen nem ugyanazokon a problémákon megyünk keresztül, mint ahogyan máskor sem.

A karantén valóban csak a bezártság érzését hozza el nekünk? Vagy amellett, hogy lelassítja a vírus terjedését, ugyanakkor fel is gyorsítja a változást előidéző folyamatokat?

Lehet, hogy szembe kellene néznünk vele, hogy nem vagyunk halhatatlanok, és be kellene látnunk, hogy minden valóban mindennel összefügg?

Esetleg jobb lenne elfelejtenünk az olyan, eddig működőképesnek hitt „válságkezelő” mondatokat, mint például a „Hol van az még!”, vagy az „Azt még meg is kell érni!”.

Igaznak tűnik, hogy amivel ma nem foglalkozunk, annak holnap látjuk kárát, mert nemcsak a jelent éljük át, de a jövőt is meg fogjuk érni, amely talán hamarabb fog bekövetkezni, mint ahogyan azt ma képzeljük.

A bizonytalanság sokféleképpen megnyilvánulhat. Bizonytalanságot szülnek például a körülöttünk végbemenő változások is, amelyeket általában nagyon nehezen élünk meg, de kiiktatni mégsem tudjuk őket, mert ezek a folyamatok legtöbbször rajtunk kívül álló okok miatt válnak jelen valóságunk részévé.

De a fejünket nem dughatjuk mindig a homokba. Ha nem veszünk tudomást a világban zajló eseményekről, akkor könnyen lehet, hogy olyan dolgokról sem lesznek értesüléseink, amelyek végül minket, a családunkat és a legszűkebb környezetünket is érinteni fogják.

Ha valami a megszokott mederben folyik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az jó vagy biztos. Létezhetnek fontos és értékes pillanatok, amelyekre érdemes odafigyelnünk, de ezeket csak akkor vehetjük észre, ha a vírus bűvköréből időnként kicsit kiszakadva tekinthetünk magunk köré.