Steven M. Wise az állatok jogainak védelme érdekében felhasználható törvényekről tart előadásokat a Harvard és a Vermont Egyetem Jogi Karán, valamint a John Marshall és a Lewis & Clark jogtudományi főiskolákon. Ő volt az állatok jogait védő alapítványnak, az Animal Legal Defense Fund-nak a korábbi elnöke, illetve ő a Nem-Emberi Jogok Projekt (Nonhuman Rights Project) alapítója és elnöke is egyben.

(Fotó: nonhumanrights.org)

Wise álláspontja az állatok jogaival kapcsolatosan az, hogy néhány állat, különösképpen a főemlősök, megfelelnek a jogalanyiság kritériumának, és éppen ezért bizonyos jogok és védelem illeti meg őket. Véleménye szerint a jogalanyiság kritériuma, hogy az állatnak képesnek kell lennie vágyni dolgokra, képesnek kell lennie arra, hogy ezeknek a dolgoknak a megszerzésére vonatkozóan kinyilvánítsa egyértelmű szándékát, illetve öntudattal kell rendelkeznie, vagyis tudatában kell lennie annak, hogy létezik. Wise azzal érvvel, hogy a csimpánzok, a bonobók, az elefántok, a papagájok, a delfinek, az orangutánok és a gorillák esetében, ezek a feltételek teljes mértékben teljesülnek.

Steven M. Wise ügyvédként azon munkálkodott az elmúlt 30 évben, hogy az állatok státuszát – akiket jelenleg jogi értelemben „tárgyakként” kezelünk – jogalanyi pozícióra változtassa. És ennek legfőképpen nem jogi szempontból van jelentősége. Ahogyan erről TED előadásában is beszél, felismerni és belátni azt, hogy az állatok, mint például a csimpánzok, kivételes kognitív képességekkel rendelkeznek, és ennek alapján újragondolni azt, ahogyan napjainkban bánunk velük - nem kevesebb, mint erkölcsi kötelességünk.

Steven M. Wise-nak négy könyve jelent meg eddig:

• Rattling the Cage: Toward Legal Rights for Animals (2000.)
• Drawing the Line: Science and the Case for Animal Rights (2002.)
• Though the Heavens May Fall (2005.)
• An American Trilogy: Death, Slavery and Dominion Along the Banks of the Cape Fear River (2009.)

A Rattling the Cage (A ketrecet rázva) című könyvében olyan főemlősökről tesz említést, akik meggyőződése szerint indokolatlanul szenvedtek. Ír például Jeromról, egy csimpánzról, aki egy szűk ketrecben, egyedül élte le az életét a Yerkes Regionális Főemlős-kutató Intézetében. Egyetlenegyszer sem látta a napfényt. Három éves volt, amikor első alkalommal fertőzték meg a HIV vírus egyik törzsével, majd egy másik HIV törzset fecskendeztek be neki, amikor négy éves volt, a harmadikat pedig akkor kapta meg, amikor öt éves lett. 1996-ban 14 éves korában távozott az élők sorából.

Wise elmeséli Lucy Temerlin történetét is. Lucy egy hat éves csimpánz, akit Maurice K. Temerlin és Temerlin Mcclain nevelt fel, a főemlőskutató Roger Fouts-tól pedig megtanulta az amerikai jelbeszédet. Fouts minden reggel meglátogatta Temerlinéket, mindig pontosan 08:30-kor érkezett. Ilyenkor Lucy egy elmaradhatatlan, hatalmas öleléssel fogadta őt, majd odament a tűzhelyhez, leemelte róla a teáskannát, teleengedte vízzel, majd keresett két csészét, a konyhaszekrényből elővette a teafiltereket, és amikor a víz felforrt, felszolgálta a teát.

Amikor Lucy 12 éves lett, Temerlinék már nem tudtak tovább gondoskodni róla, ezért elvitték őt egy csimpánz rehabilitációs központba, Szenegálba. Innen azután Lucy tovább került Gambiába, ahol egy orvvadász lelőtte és megnyúzta, lábait és kezeit pedig trófeákként adták el.

Az itt következő videó utolsó képkockáin egy nemcsak ámulatba ejtő, de erősen elgondolkodtató mozzanatnak lehetünk a tanúi, 14 másodpercen át (02:20-02:34). Nem kell hozzá főemlős kutatónak vagy ügyvédnek lenni, sőt, még angolul sem kell tudni ahhoz, hogy levonhassuk a következtetést, vajon mennyire ítéli meg helyesen Steven M. Wise az állatok - ma még csak kivételes esetekben elismert - jogait?!

(Forrás: YouTube; közzétette: Pennebaker Hegedus)

A Habeas Corpus-elvén alapuló, hosszú távú pereskedést ígérő, kampányszerű bírósági tárgyalásokkal, Steven M. Wise és az amerikai Nem-Emberi Jogok Projekt (Nonhuman Rights Project) csapata újra értelmezi az állatokat megillető jogok feltételeit. A nagy horderejű New-York-i peres ügyekkel foglalkozó Wise-nak, a csimpánzok nevében indított kezdeményezése, csupán az első állomása egy olyan stratégiának, amely meg fogja változtatni az állatok jogaival kapcsolatos párbeszédet.

Steven M. Wise Rattling the Cage című könyvének megjelenését követően a Time magazin ezt írta: „…ha az állatok jogai egyszer kivívják a méltó tiszteletet a jogi egyetemek és a jogtudósok körében is, akkor ez amiatt a tudományos és jogi érvelés miatt fog bekövetkezni, amelyet a Rattling the Cage szolgáltatott, az állatokat megillető jogokat képviselve.”

A Nonhuman Rights Project - Facebook oldala

 ____________________________________________________________________________________________

• Milyennek találtad a cikket? - Jelezd, ha tetszik vagy írj kommentet!
• Érdekelheti barátaidat és ismerőseidet is ez a hír? - Oszd meg velük!
• Elsőként akarsz értesülni legfrissebb bejegyzéseinkről? - Kövesd a blogunkat!
• Te milyen témákról olvasnál szívesen? - Ne maradj le! Szavazz Te is!