A gyermekkorban elkövetett öngyilkosságok száma megdöbbentő módon növekedett meg az Egyesült Államokban az elmúlt 30 év során. Az USA Járványügyi és Betegségmegelőzési Központjának (Centers for Disease Control and Prevention – CDC) közleménye szerint, a közép- és főiskola időszakában a gyermekek 10-15%-át foglalkoztatja az öngyilkosság.
De vajon mennyire korán jelenhetnek meg ezek a gondolatok egy gyermek fejében?
A St. Louis-ban működő Washington Egyetem által készített legfrissebb tanulmány arról számol be, hogy az öngyilkosság napjainkban egyre hamarabb, már 9-10 éves korban is foglalkoztatja a gyermekeket.
A családi konfliktusok és a túlzott szülői felügyelet jelentős mértékben járulnak hozzá ezeknek a gondolatoknak a felmerüléséhez, ráadásul a felmérésben résztvevő gyermekeket nevelő felnőttek a legtöbb esetben, tudatában sem voltak annak, hogy gyermekük fejében ott bujkál az öngyilkosság gondolata.
A tanulmány elkészítésében résztvevő szakemberek - Deanna Barch radiológus professzor, Dr. Diana Whalen (Ph.D.) pszichiáter valamint a Laureate Institute for Brain Science tudományos kutatóintézet munkatársai - a serdülőkori agy kognitív fejlődését elemző ABCD (Adolescent Brain Cognitive Development) tanulmányból, amely követéses jellegű, longitudinális vizsgálatokat tartalmazott, 11 814 olyan eset anyagát nézték át, amelyeket 9-10 éves korú gyerekek körében végeztek.
Két különböző csoportba osztották azokat a gyerekeket, akik foglalkoztak az öngyilkosság gondolatával, de nem tették meg illetve azokat, akik meg is kísérelték annak elkövetését. A kutatók azt tapasztalták, hogy a gyermekek 2,4 - 6,2%-a arról számolt be, hogy nem akartak már tovább élni, így merült fel bennünk az öngyilkosság gondolata, de végül mégsem valósították meg a tervüket.
Viszont a 9-10 éves gyermekek 0,9%-a elmondta, hogy meg is próbáltak öngyilkosságot elkövetni; 9,1%-kuk pedig – ha nem is öngyilkossági célzattal, de – szándékosan okozott saját magának sérüléseket.
Barch elmondta, hogy bár nem lehetett biztos abban, mi fog pontosan kiderülni a vizsgálati anyagokból, mégsem érték váratlanul az eredmények.
„Két ok miatt is, szinte biztos voltam benne, hogy mit fogunk látni. Ha megnézzük a CDC közleményében azoknak a közép- és főiskolás tanulóknak az arányát, akiknek megfordult a fejében ez a gondolat, akkor láthatjuk, hogy ez a szám elég magas. Teljesen világos, hogy ezek az elképzelések nem a semmiből bukkantak elő.”
A másik ok, ami felkészítette őt a várható eredményre, az volt, hogy korábbi munkái során már óvodáskorú gyermekeknél is szembesült az öngyilkosságra való hajlandóság meglétével.
Vizsgálatuk anyagából az is kiderül, hogy eltérések mutatkoznak a fiú- és lánygyermekek között. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a fiúkban sokkal gyakrabban merül fel az öngyilkosság gondolata illetve okoznak saját maguknak nem életveszélyes sérüléseket, mint a lányok; ez a trend azonban az életkor előrehaladtával megfordul.
„Nem igazán tudjuk ennek az okát,” mondta Barch. „Ha beüt a kamaszkor, mindkét nemnél megnő a kockázat aránya, de a lányok esetében ez aránytalanul nagy méreteket ölt. Ez az ellentmondás váratlanul érintett bennünket.”
És hogy kiket értek ugyancsak ilyen váratlanul az eredmények? A szülőket és a gondviselőket.
A serdülőkor az a korszak, amelyet általában teljesen másként élnek meg a gyerekek, és a gyermekek testi épségéért felelős és nevelésükben részt vállaló felnőttek, fejtette ki Barch, így azoknak a gyermekeknek a száma, akik saját maguk ismerték be öngyilkossági szándékukat illetve azoknak a szülőknek és gondviselőknek a száma, akiknek tudomásuk is volt gyermekük ezen szándékáról, jelentősen eltérnek egymástól. Az esetek több mint 75%-ában a szülők vagy gondviselők nem is tudtak a gyermekükben dúló, ilyen irányú érzelmekről és gondolatokról.
A vizsgálatok fényt derítenek arra is, hogy a kisgyermekek és fiatalkorúak életében, az öngyilkos gondolatok és a megvalósítás tényének kibontakozását illetően, a szülők és gondviselők fontos szerepet játszanak. A nemi identitás, a származás vagy egyéb genealógiai tényezőkkel kapcsolatosan lejátszódó családi konfliktusok, közvetlen kiváltó okai az öngyilkos gondolatok kialakulásának, valamint annak, hogy a gyermekek saját maguknak okozzanak sérüléseket, de az eltúlzott szülői felügyelet és folyamatos ellenőrizgetés ugyanígy hozzájárul a helyzet öngyilkosság által történő megoldásának kísérletéhez.
Korábbi tapasztalatokra visszatekintve, ahhoz szoktunk hozzá, hogy serdülőkor előtt szükségtelen körbejárnunk azt a kérdést, hogy gyermekünknek vajon vannak-e öngyilkosság felé hajló gondolatai, mondta Barch. „Az általunk megvizsgált adatok azonban egyáltalán nem ezt mutatják. A gyerekekben igenis léteznek ezek a gondolatok. Nem ugyanolyan mértékben, mint a felnőttek esetében, de az arány az ő esetükben sem tekinthető jelentéktelennek.”
Barch azt javasolja a szülőknek, gondviselőknek, és azoknak a felnőtteknek, akik gyermekekkel foglalkoznak, hogy nézzenek szembe azzal a lehetőséggel, hogy egy 9 éves gyermek fejében is megfordulhat az öngyilkosság gondolata.
„Ha azt vesszük észre a gyermekeinken, hogy valami miatt szoronganak vagy szomorúak, akkor beszélgessünk velük, és derítsük ki ennek az okát. Így segíthetünk igazán azokon a gyermekeken, akik bajba jutottnak érzik magukat, és a problémával nehezen tudnak egymaguk megbirkózni.”
(Forrás: medicalxpress.com)
